Egy szerepjáték, mely felül múlja a képzeletet.
 
HomeRegisztrációBelépés

Share
 

 Yaken Sora

Go down 
SzerzőÜzenet
Yaken Sora

Yaken Sora

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Aug. 05.

Yaken Sora Empty
TémanyitásTárgy: Yaken Sora   Yaken Sora I_icon_minitimeVas. Aug. 05, 2012 11:54 pm


Név: Yaken Sora
Életkor:21
Születési hely: Valahol a Csendes-óceánon
Láng: Villám
Család/csoport: Difo


Kinézet:
kb: 170 centi magas, átlagos testalkatú, enyhén sötétzöld hajú, barna szemű fiatalember, ki általában egy rövidujjba, egy vékony mellényben és egy pár kesztyűvel tengeti napjait. Mind két kesztyűből egy-egy vezeték húzódik a pulcsin át a kölyök nadrágzsebébe. Ha már komolyan veszi a harcot, felvesz egy fejpántot.

Jellem: Általában elég felelőtlen s kíváncsi természetű. Ha valami érdekes technikai eszközt meglát, elfogja a gyönyör és kényszer arra, hogy szétszedve tanulmányozhassa. Képtelen komolyan venni azt, ha valaki fenyegeti, szidja, ő csak kitér előle és tovább áll. De ez az egész megváltozik, ha valaki másnak akarnak ártani, ilyenkor ugyanis megvédi a gyengébbet, egyúttal kegyetlenül elbánik a rosszal, és ha kell hidegvérrel öl, annak ellenére, hogy saját magáért képtelen ölni.

Előtörténet

Egy szemét sziget északi részén, a roncsokból tákolt nagy fal előtt egy rövid, vörös hajú lány zavarja föl a csendet.
- Ti északi vesztesek, adjátok elő nekem azt a szerencsétlen mágust!
Semmi jel nem érkezett így hát a lány tovább ordibál.
- Gyengék hordája kik csak létszám fölényük miatt van jelentőségük, tán süketek is vagytok azt mondtam látni akarom azt a nagy marhát aki 2 évvel ezelőtt csatlakozott hozzátok.
- Azt hiszed ha ilyen emelt fővel szidsz bennünket előbb adjuk át akit keresel, Mikari a Vad? – Ordított vissza a fal túl oldalán a helyi bandavezér, a fal tetejére két fiatalabb fiú mászott fel fegyverrel a kezében - Attól, hogy mi egyenként nem vagyunk olyan erősek, mint te, az ötök egyike, attól még mi képviseljük a szigeten a hatalmat.
- Nem rád vagyok kíváncsi Ottó ki még nevet sem szerzett magának, csak a Mágussal akarok beszélni.
- Miről akarsz vele beszélni?
- Semmi közöd hozzá!
- Akkor csak annyit mondhatok, hogy nincs itt!
A lány dühe lángra lobbantotta az úján lévő gyűrűt, felvett egy fém rudat majd az is kigyulladt és neki vágta a falnak úgy, hogy az beleremegett és az egyik srác leesett a földre.
- Mágus! Mágus, gyere, elő beszélni akarok veled! Nem emlékszel, hogy tartozol nekem?
- És minden egyes alkalommal, felhozod. – szólalt meg a kócos hajú fiatal a lány háta mögött – Istenem, te mindig ilyen hangos maradsz?
- És te mindig ezt mondod, Yaken a Mágus, mióta megkaptad a neved az óta beszélsz csak ilyen szemtelenül velem. De emlékez, mikor partra vetődtél, ki volt az, aki ellátott téged és ki volt az, aki megtanított harcolni?
- Azt elismerem, hogy te voltál kinek életemet köszönhetem, de azt nem nevezném tanításnak, hogy miután végre felébredtem, napi kétszer agyonvertél, míg nem elmenekültem. De jó, halljam, mit akarsz?
- Tegnap lerombolták a lakhelyem és ezt nem hagyhatom figyelmen kívül, segíts elbánnom a tettesekkel!
- Segítsek bosszút állni ilyen hülyeségért, az nem az én asztalom, de ha már ilyen ügyben kell segítség, akkor nem akárkik lehetek a tettesek.
- Igen, minden arra utal, hogy az East tette.
- Az banda melyben ketten is vannak az ötösökből, mit műveltél már megint?
- Semmit és sajnos el kell ismernem, hogy a kettő ellen egyedül nincs esélyem, de ha te segítesz…
- Várjál csak! Lehet, hogy mióta ide kerültem megszereztem magamnak ezt a Mágus nevet, de attól még nem lesz esélyem az ötök egyike ellen sem.
- Gondoltam, hogy nem lesz könnyű meggyőznöm téged, de ha ezeket – a lány most elővett egy adag papír – most átadom talán sikerül.
Yaken átvette a lapokat, a rajtuk álló adatoktól ledöbbent.
- Ezek, egész végig nálad voltak?
- Csak nem gondoltad, hogy nem néztem meg mi van a táskádban, mikor partra vetődtem, ezek fontosnak látszottak, így hát kivettem őket és eltettem egy ilyen alkalomra.
- Fenébe, rendben segítek.
- Akkor holnap gyere hozzám.


Az nap este a Northeasth vezére kereste fel Yakent. Mágus már készülődött a harcra mikor Ottó belépet a sátrába.
- Tényleg vele mész?
- Igen.
- De minek, annyira fontosak azok a lapok,
- Nem is tud mennyire azok. Azt hittem a tengerbe vesztek vagy inkább próbáltam magammal elhitetni, de nem ez a valóság. Jobb lett volna, ha elpusztulnak.
- De ha egyszer már nálad vannak, akkor minek mész segíteni?
- Mert megígértem. Ha nem tartanám, be az ígéreteimet megbíznátok bennem?
- Akkor legalább hadd segítsünk.
- Nem tehetitek, ha csapatostul hagyjátok el ezt a helyet a többi banda azonnal reagálni fog. Az oka, hogy valamelyest biztonságban vagytok az ez a fal, a létszám fölény és hogy a többi banda még nem fogott össze ellenetek. Ha megosztanánk erőinket, szinte biztos megtámadnak.


Mikari ott ücsörgött sátra romjai mellett várva a napkeltét, mikor először látta Yakent, a parton feküdt eszméletlenül, semmi mása nem volt csak a táskája, azt, hogy miért segített neki maga se tudta, de elhozta a sátrába és ellátta a gyerek fején vérző sebhelyet. Mikor aztán felébredt nem sokra emlékezet múltjából, de utónevére még emlékezett. Mikor megmutatta neki a táskáját emlékei kis részben visszatértek, úgy tűnt az ismerős dolgok és az idő majd helyrehozza az emlékeit. Első pillanatra látszott, hogy nem a szigeten nevelkedett, az itteniek egytől egyig edzetek voltak de Yaken akkoriban igen puhány volt. Mikari inkább mérgében, mint inkább szánalma miatt rendszeresen elkezdte edzeni, de 1 hét múlva Yaken elmenekült. Később tudta meg, hogy a szigeten megjelent egy ismeretlen alak ki állítólag varázserővel bír, de míg nem hallotta annak a nevét nem is sejtette, hogy Yakenből lett a Mágus. Azóta már többször találkozott vele, bár általában csak, futólag de egyszer úgy jött ki, hogy össze kellet csapniuk. A felnőttek kik a gyerekeket régen erre a szigetre hozták, időnként élelmet dobnak le az égből, de ez soha nem elég arra, hogy mindenki jóllakjon, az önzés miatt a gyerekek egymás ellen fordultak, később egyesek bandákba is tömörültek, hogy közös erővel kaparintsanak zsákmányt. Az egyik ilyen napon mikor élelem hullott alá az égből, hozta a sors, hogy egymás ellen küzdjenek. Mikari lebecsülte ellenfelét, ami nagy hiba volt, Yaken rengeteget fejlődött, fizikailag vastagodott, mozgása dinamikussá vált. Míg a lány csodálkozott Yaken barátai leléptek a zsákmánnyal, dühében minden erejével fejbe vágta a srácot, de keze egyszerűen áthaladt a testén. Másnap reggel egy főnyi élelmet talált a sátra előtt. Másnap reggel egy főnyi élelmet talált a sátra előtt.
- És most mi lesz, azt hittem egyből megtámadsz minket amint meglátod mit tettünk az otthonoddal, nagy csalódás ez nekem, azt hittem ennél bátrabb vagy. – szólalt meg végül a farúdhoz kötött lány
- Fogd be! Az nem bátorság, ha valaki csak úgy odaront. Én úgy akarok bosszút állni, hogy annak nyoma is maradjon.
- És ehhez kell neked Mágus? Ugyan már, én is hallottam már róla, az ember ki szellemé képes válni, de ez egyszerű illúzió, nem hiszem, hogy volna esélye, ezt neked is kéne tudnod.
- Heh, beszélj nyugodtan, nem izgat.


Hajnali 4 órakor érkezett meg Yaken. Mikari most látta először ebben a felszerelésben, mindkét alkarját elborították a különböző kütyük, fején egy fura napszemüveg szerűséget viselt, ezekből vastag vezetékek húzódtak a válltáskájába, hátára még valamit pakolt, de azt nem lehetett felismerni csak azt, hogy nem volt kicsi.
- Ez most ugye nem komoly?
- De, halálosan. Ez ki?
- Csak egy East-es.
- Hali Mágus, cuki a göncöd.
- Kösz, szerintem is.
- Majd útközben beszélünk, gyere!
- És vele mi lesz?
- Majd csak ellesz valahogy.
- Nem rá gondoltam, hanem erre a fantasztikus kincsre.
- Mi? – Yaken egy járműre hasonlító roncsot ölelgetett. – Ne, hogy má elélvez tőle!
- (Csillogó szemek) Drágaságom… szét akarlak szedni… ÁÚÚÚ!

Mikari magabiztosan vezette Mágust a roncs erdőn át, de kb. 3 óra múlva gyanússá váltak a dolgok, nem úgy tűnt, hogy jó felé tartanak végül pedig kilyukadtak a sziget nyugati végén.
- Biztos, hogy az East-esek erre vannak?
- Fogd be! – Mikari vérvörös fejet vágott
- Mit keresel itt Mikari, ez nem a te területed. – lépett elő az egyik roncs árnyékából a sziget legnagyobb embere.
- Rég láttalak Arturo a bivaly.
- Én is, Mikari, no és ki az új barátod?
- Heló, én a Mágus vagyok.
- Nahát, de te nem az északiaknál élsz, Mikari nem szokott társasában lenni. Mit kerestek itt?
- Ez nem rád tartozik.
- Bocs de Mikari eltévedt és csak véletlenül lyukadtunk ki. Áúú!
- Ha meg bocsájtasz, elmegyünk.
- Kár, hogy máris mentek, de azért vigyázzatok, a keletiek nem ilyen barátságosak.
- Te meg…
- Gyorsan szállnak a hírek, na, heló.

Még további 12 órán keresztül csatangoltak, míg végül Mikari megkérte Yakent, hogy mutassa az utat a keleti parthoz, és kb. 10 perc múlva megérkeztek az East-határfalhoz.
- Ne merj megszólalni!
- Miért, szerinted mit akarnék mondani?
- Hát azt, hogy… Te szemét! (Kong!!! – „ÁÁÁÁ!”) Velem akartad kimondatni, hogy szarok a navigációs képességeim… Tuskó (Puff! – „ÁÚÚÚ!”) Tudd meg, hogy általában otthonról 10 óra alatt elérek bármely pontot a szigeten.
- De hisz onnan csak 3 órára van a délipart és az van a legtávolabb.
- Bunkó!!! (Bong! – „ÁÁÁÁ Má megint!”)
A határfal nem volt több egy jelképes kerítésnél, nem lehetett magasabb 2 méternél, ami eltörpül az északiak 8 méter magas Nagy-falához képest.
- Szerinted nem furcsa ez kicsit? Egyetlen őrt sem látok.
- Na és, ez csak azt jelentheti, hogy könnyebb bejutni.
- Ez túl egyszerű. Szerintem valahol hátunk mögött rejtőzködnek és várják, hogy bemenjünk és…
- Figyelj, én most bemegyek, nem szarozok azzal, hogy terveket szövögessek, egyszerűen fogom és eltiprom őket.
- Csak várj 10 percet, legalább had nézek körül, mielőtt berontunk!
- 5 percet kapsz.
- Rendben, de várj meg!
Yaken úgy sietett, ahogy csak tudott, ismerte a csajt, az is nehezére esik, hogy megvárja az 5 percet, ha egy másodpercet is késik, elevenen megnyúzza. Kereste a nyomokat, benézet minden lehetséges búvóhely belsejébe, amit csak meglátott, de nem talált semmit. Mikorra visszaért még csak 4 perc telt el de Mikari már eltűnt.
- Az a hülye, miért nem tudott még egy kicsit várni.
Berohant a keleti zónába, Teljes sötétség honolt a területen és a levegőben vérszagát lehetett érezni. Végül eljutott arra a helyre, amit a központnak nevezhetnénk. Hullák hevertek mindenűt, a talaj magába szívta a vért és az egész hely olyan összhatást keltett, hogy Yaken szinte azonnal elhányta magát. Szemével kereste Mikarit de nem látta se élve se halva.
- Ki az, valaki? Él még valaki, srácok? – a hang mely a tér közepén fekvő magas vörös hajú fiataltól származott, oly gyenge és oly megtört volt mely aligha emlékeztetett a keletiek vezérének egykor oly büszke hangjára.
- Nem, senkit sem látok, aki élne a barátaid közül, Romulus a büszke.
- Akkor te ki vagy?
- Mágus vagyok, mond el, ki a felelős ezért!
- Mért mondanám el neked?
- Mert én szívesen ellátnám annak a baját.
- Te tényleg Mágus vagy, az egy bárány.
- Most azt akarod, hogy mekegjek?
- Az a kecske. – felnevetett – De jól van, elmondom. Bűvész volt, elárult, bajtársainkat a térre hívatta, majd pedig, megölte őket, mikor ide értem, azt mondta, hogy a bűnös Vad, de amint hátat fordítottam neki leszúrt. Különös, mindig is különc egy figura volt, de sosem hittem volna, hogy majd ezt teszi. Utoljára csak annyit mondott: „Eljött az utolsó este” nem tudom, hogy ez mit jelent, de szerintem, még csak most kezdődött az előadása. – még utoljára felnevetett majd kilehelte a lelkét.
Yaken ott térdelt egy darabig Büszke teste mellet, majd felállt…
- Mikari! Hol a fenében vagy?!
- Ha követsz, elviszlek hozzá, Mágus. – a sötétségből egy árnyalak lépet elő, könnyed, vidám hangon beszélt
- Te, mit műveltél vele?
- Óh, ne aggódj, a barátnődnek egy haja szálát sem bántotta. – az alakot halhatóan szórakoztatta Mágus képe
- Ő nem a barátnőm.
- Ne maradj le!
S ezzel az árnyalak berohant a sötétségbe Yaken pedig követte. Bár a nap régóta lement, de az ég tiszta volt, csak pár nap telt el a telihold óta még is természetellenes sötétség vette körül az alakot, mintha belőle áradna. A sziget közepe felé haladtak Mikari otthona felé. Épp kiértek egy tisztásra amikor…
- Remélem nem fáradtál el.
- Mé(Buff!) – Mielőtt bármit észrevett volna, arra eszmélt, hogy fejét a földbe vágták.
- Látni akartad Vadot, hát most itt van. – aki Yakent a földbe vágta, nem az árny hanem Mikari volt.
- Mi-Mikari, mit, mit művelsz?
- Bocs, nem én…
- Hát, most éppen téged akar laposra verni, de semmi okod rá haragudni, ez nem személyes. Ami azt illeti, napfelkelte előtt még meg kell ölnöm a sziget többi lakosát. Na páá! – s ezzel az alak eltűnt
- Mikari eresz el!
- Nem tudlak!
- Mi?


Az északi zónában, Ottó a fősátor előtt ücsörgött, kedvenc fegyverét fényezte, egy hosszú acél rudat, amikor az egyik kapuőr ment hozzá jelentést tenni.
- Mágus visszatért?
- Nem.
- Akkor mit akarsz?
- Főnök, gyanús jeleket észleltünk.
- Gyanús?
- Igen, nem lehet észlelni a többi zóna tábor tüzét.
- Egyikét sem?
- Egyiket sem. Először a keletieké aludt ki, elképzelhető, hogy ez Vad műve, de nem sokkal később a déli majd a nyugati zónában is kialudtak a lángok.
- Ez gyanús neked? Azonnal duplázzátok meg az őrséget! Jah, és küldetek ki pár embert és keressétek meg azt az átkozott kölyköt.


Mikari területére tömörültek, mind a déliek, mind a nyugatiak, egytől-egyig a két vezérre és egy lányra figyeltek.
- Örömmel látom, hogy mind eljöttetek. Arturo a Bivaly, Win a Kegyetlen és persze az embereitek.
- Ha amit mondtál igaz, akkor ne csodálkozz ezen.
- De ha hazudtál, nem hagyod el ezt a helyet egy könnyen, Bűvész.
- Biztosítalak titeket.
- De biztos, hogy szükséges, már, mint amire készülünk…
- Ne feledd, mit mondtam!
- Csak az nem világos, miért nem a saját bandáddal szervezkedsz, ez nem normális.
- Heh, Büszke sosem, tette volna meg, inkább akadályozná tervünket.
- S ezért, kiirtottad a családod?
- Nekem nincsen és nem is volt olyanom.


Ottó a faltetején várakozott, ha egy tábortűz elalszik, az lehet jelentéktelen dolog eredménye is, például valaki véletlen vizet öntött rá, de az is előfordulhat, hogy az egész banda elhagyta a tábort. Jelen esetben pedig az északiak kivéve minden tűz kialudt, amire gyenge szó az, ha valaki gyanúsnak mondja. A sötétség általában nem lehet messze látni de Yaken felhasználta a szigeten található hulladékot és többek között reflektorokat adott az északiak kezébe így most már 200 méteren is tisztán kivehető volt bármely aktivitás.
- Megtaláltuk, megvan! – Négy bandatag lépett be a láthatárba, egy ötödik személyt cipeltek magukkal, már messziről látszott, hogy jól helyben hagyták. Mire a falhoz értek Ottó már lemászott, hogy közelebbről lássa barátja véres testét.
- Mi történt veled barátom? – Mágus nem is reagált, szemei nyitva voltak, de alig volt bennük cseppnyi élet, testét elborították a sebek, fején nyílt-seb tátongott.
- Már így találtunk rá, 2 km-re volt, úgy látszik a felszerelését elvették, de legalább még él.
- Vigyétek be! Ha esetleg felébred, azonnal hívjatok! Ő talán tudja, mi történik. Jelenleg mennyi az idő?
- 3 óra múlva napfelkelte.

Csak félóra telt, de a láthatáron feltűntek a nyugati és déli hordák is, 50 méterre álltak meg a faltól, rendezett sorokban és felfegyverezve. Tekintetükben olyan láng éget amilyen még soha, elérkezett számukra az a nap, amire évek óta vártak, végre nem kell majd kínlódniuk egy falatkenyérért, ezután minden jó lesz, ez a vágy táplálta a lángot.
- Főnök, magához tért.
- Megyek, ha bármit tesznek, azonnal szóljatok.
Mágust bevitték a sátrába, sebeit ellátták és ketten maradtak is, hogy gondját figyeljék. Mire Ottó megérkezett, már magánál volt, bár rettentően gyengének látszott.
- Láttalak már jobb bőrben is. – szólalt meg a beteg
- Ezt én is mondhatnám rólad. Mi történt veled?
- Az most lényegtelen. Ottó, nagy baj van.
- Főnök! Azt mondta, hogy jelentsem, ha csinálnak valamit.
- És?
- Lerohantak minket.
- A francba!
- Ottó! Ide figyelj, Ezek most komolyan gondolják, Bűvész kiirtotta saját családját és azt mondta, hogy napfelkeltéig mindenki mást is ki akar nyírni, úgy látszik ő uszította ezt a csatát is.
- De mit mondott nekik? – Mágus újra elvesztette az emlékezettét – Remek, készüljetek, nem lesz könnyű ez az egy óra.


Pár órával ezelőtt egy tisztáson, Yaken még mindig azzal vacakolt, hogy Mikarit meg fékezze. Már sikerült kiszabadulnia a markai közül, de Vad, öklével sorozta a szerencsétlent.
- Vedd már komolyan, ha nem küzdesz, akkor ugyanúgy szétrúgom a segged, mint régen.
- Francokat, miért csinálod ezt, erre most nem érek rá.
- Bocs, de most nem áll rendelkezésre olyan opció, hogy hagytalak elmenni, ugyanis, amint észrevetted, NEM TUDOK LEÁLLNI!
- De, mit történt?
- Hát, azaz alak mögém lépett majd mondott valami ilyet, hogy „Né, mégis csak ide merészkedett a kis csaj?”. Én persze azonnal le akartam ütni, de kitért és a kezemre rakta ezt a karperecet, aztán megszűnt a testem felett az irányítás. A fickó azt mondta, hogy verjelek laposra, a testem pedig követi az utasítását.
- Szóval azt mondod, hogy az a perec tehet mindenről.
- Háát… talán? – a következő ütésnél Yaken úgy tért ki, hogy rögtön Mikari karperece után kapott, de egy kicsit elvétette. ~ Oh lálá! Most már büszkén halok meg. ~ Mikari gyomorszájba vágta majd a karperecből szikrák pattantak ki – Tetete… perverz állat, hogy mersz engem LETAPIZNI. DÖGÖLJ MEG!!!
- Vévévéletlen volt. ÁÁÁÓÓ!!!
- Ha még egyszer megfogod bármelyiket, addig öllek, amíg meg nem halsz.
A következő csapásnál Yaken beesett az egyik nagyobb roncs mögé, mikor újra felbukkant Mikari egyből képen vágta, de az ökle áthaladt Mágus fején. A pillanatnyi meglepetést kihasználva egy kar nyúlt ki a roncs mögül, megfogta Vad, pereces karját majd Yaken áthajította a feje fölött, földhöz szorította és leszedte kezéről a karperecet.
- Meg van, leszedtem. Most már jobb?
- Emlékszel mit mondtam az előbb?
- Hmm… Jah.
- Na és hol a másik kezed? (remegő szemöldök)
- Hmm… ~ Oh jeh ~ Valaki mentsen meg!!!

Kb. 10 perc és 4 púppal ezután.
- Perverz disznó. Azért kösz, hogy leszedted azt a karperecet, így legalább saját akaratomból verhettelek laposra. (Yaken feje, mintha füstölne) Kicsit eltúloztam?
- Kicsit? ÁÚÚ… Aszem nem lesznek gyer…
- Na, kapd össze magad, indulunk.
- Hogyan, szerintem sikerült eltörnöd a lábam.
- Ugyan az csak zúzódás, elég csontot törtem el, hogy tudjam.
- Rabszolga hajcsár vagy ugye tudod?
- Igen és nagyon büszke vagyok rá.

Mikari végül vállán cipelve vitte magával otthonához, de így sokkal több időbe került odajutni főleg, hogy Mikari megint eltévedt egy rövid időre. Mire oda értek a tábort újra feldúlták, a kis fogoly is eltűnt.
- A fene, már megint. Remélem azokat nem vitték el.
- Ne hinném, hogy hátrahagytak volna bármit is.
- Talán azért mégis, tudod, azért nem vagyok olyan ostoba, mint hiszed. Tudsz járni.
- Aszem.
Mikari bebújt a sátrába majd eltűnt, Yaken addig bicegve járta körül a terepet. Úgy tűnt, nem csak egy csapatnyian, hanem minimum egy banda szállta meg ezt a területet ~ Talán ennek valami köze van ahhoz, amit az alak mondott? ~ A nyomok arra utaltak, hogy dél és nyugat felől is érkeztek emberek, majd pedig közösen indultak egy irányba.
- Mikari, ezek meg akarják támadni az északiakat!
- Ez nagyszerű! Akkor már tudjuk, merre lesznek, és nem kell őket keresnem.
- Mika, ez most komoly, a barátaim bajban vannak, azonnal oda kell mennem!
- S így akarsz oda menni? Néz magadra, alig tudsz állni.
- Nem érdekel akkor is odamegyek.
- Már pedig nem engedlek el így, még ha ezért tényleg el kell törnöm a lábad.
- Ak…
- Két választásod van: Egy: Most próbálsz elindulni, de akkor agyon, verlek.
Kettő: Ellátom a sebeidet, majd együtt elindulunk. Válasz!

- …
- Gyere ide! Bekötöm a lábad.
Yaken leült mellé s hagyta, hogy a lány bekenje, sebeit majd pedig bekösse a lábát.
- Vedd be ezt a tablettát, ettől elmúl a fájdalmad egy része és segít gyógyulni.
- Rendben.
- Jah és még valami, ezt még mindig nem adtam vissza neked. – Mikari egy gyűrűt tett Yaken kezébe.
– Ez is a táskádban volt.
- Ez… - Mielőtt még szólhatott volna, kürtszó visszhangzott át a szigeten.
- Riadó kürt?
- Még pedig otthonról jön. Gyerünk!
- Te csak ne… -De már tovarohant, így Mika is utána rohant.

Ahogy egyre közeledtek egyre világosabb is lett, valószínűleg tüzet gyújthattak, egyre jobban hallani lehetett, ahogy életre-halálra küzdenek az emberek, egyre inkább érződött a vér szaga. Mielőtt azonban odaérhetek volna egy fiatal lány vált láthatóvá előttük.
- No lám, azt hittem csak az egyikőtök jut el idáig. A mester is végezhet hanyag munkát? – Az a lány volt, akit Mika elkapott.
- Meg van az elveszett báránykám is, hogy mertél megszökni?
- Heh, megszökni? Sosem kaptál el csak az volt a feladatom, hogy azt híd. A mester azt akarta, hogy menjetek, jó messzire s lehetőleg csináljátok ki egymást, de ez nyilván ne jöttbe.
- Na, jól van, ki vagy s ki ez a mester?
- Magadtól nem jössz rá Mágus, pedig úgy tudtam, hogy okos gyerek vagy. Én vagyok a sziget igazi varázslója, én vagyok az, akit úgy ismernek a Bűvész, és akit mesternek hívok az, akitől mindent tanultam, az aki miután itt végeztünk, elvisz erről a nyomorult szigetről.
- Elvisz? Várj, csak téged viszel, mi lesz a többiekkel?
- Szerinted? Várj, csak mindjárt meglátod.
- Mit látok me… - Mielőtt befejezhette volna, az éjszakából nappal lett, egy hatalmas lángoszlop tornyosult egyenesen az északiak felől, egy pillanat múlva elérte őket a lökéshullám is. Yaken először megdermedt majd lassan elindult majd pedig rohanni kezdet a lángnyelvek irányába.
- Várj csak ne…


Yaken mér nem is hallott semmit csak a lángok ropogását, nem látott mást csak a füstöt és a vörös lángokat. Rohant, bár kapott fájdalom csillapítót, lába még így is sérült volt, de ez most egyáltalán nem zavarta, csak rohant. Mikor oda ért, a hely ahol több mint másfél évet töltött lángokban hevert, a fal melyet barátaival építettek romokban volt. Ahogy figyelte a lángokat, egy más ismerős hang szűrődött ki a háttérzajból, egy ijesztő kacaj. Mágustól úgy 50 méterre egy fiú állt, ő volt a hang forrása.
- Áh, végre megérkeztél, ugye szerinted is látványos volt ez a kis robbanás? Elég nehéz volt olyan bombát szereznem, amit be tudtam csempészni és ekkorát tud robbanni, de megérte az árát! Rég láttalak fiatalabb, illetve most már simán csak Webster. – Yaken előtt saját maga állt.
- Ez, ez lehetetlen.
- Óh, bocsi, elfelejtettem, hogy még mindig tart az ilusiom, várj csak– A hasonmás akár, mint a gyurma alakot váltott és most már egy öltönyös férfi alakját vette fel. – a külsőd csak arra kellett, hogy bejuttassak és elvegyem ezeket a lapokat. – előhúzott egy adag papírt, ugyanazokat a lapokat, melyeket Mikari hozott neki – Halottam elvesztetted az emlékeid egy részét, de ugye tudod, hogy minek a tervei ezek?
- A Visszhang generátoré, az apám készítette őket.
- Úgy van, apád egy olyan szerkezetet talált fel, mely képes kis mennyiségű energiát oly mértékben megnövelni, hogy azzal féreglyukat lehessen létrehozni. De tudod, mihez hasonlít egy féreglyuk, nem máshoz, mint egy fekete-lyukhoz, magán a téren keletkezett lyuk ami, magát a teret is képes magába szívni, egy különbség van a kettő közt, a fekete-lyuk energiáját egy teljes nap biztosítja, míg a mi mesterséges lyukunkét egy egyszerű gép amit ki-be kapcsolhatunk. Ezzel az erővel, nem egész városokat, hanem egész országokat, vagy akár egész kontinenseket ellehet pusztítani. (ördögi kacaj)
- Ezért kellett, megölnöd, ennyi embert? – lassan elkezdett közeledni az alakhoz.
- Óh, az csak ráadás volt, tudod, szeretem a látványos befejezéseket.
- Emiatt?
- Igen. Jah, és gondolom, arra sem emlékszel, hogy ki volt az, aki megölte az apád. Csak emlékeztetlek, hogy én voltam az. Bocs! (kacaj)
- Értem. Cserébe én is elmondok valamit. – Már egészen közel ért
- Na és mit?
- Kinyírlak. – ezzel előre rugaszkodott s egyenesen az alak fejét támadta. A fickó meg sem lepődött, s egyből ellentámadást indított, jóval gyorsabb volt Yakennél, ökle villámgyorsan csapódott ellenfele arcába, legalábbis erre számított, de a csapása átcsúszott a fejen, egy pillanattal később, pedig a saját arcába csapódott egy Yaken keze. – Nem a levegőbe beszélek, ez az utolsó napfelkeltéd.
- Hehe, - az öltönyös 2 métert esett hátra - szép kis trükk volt, magad előtt hoztál létre egy ilusiót, hogy a reakciómat siettesd.
- Majd nem, de ez nem iluzió, ez hologram.
- Hologram? Ez még érdekesebb, mesterséges kontra valódi ilusió, mutasd, mit tudsz! - S ezzel vagy 20 azonos kinézetű alak materializálódott, majd együtt indultak Yaken ellen -Most megmutatom, hogy is kell ezt csinálni!t
Az alakok, rátámadtak Yakenre, mint a píranyák úgy harcoltak ők is, lehetetlennek tűnt kitalálni, hogy melyik az igazi s melyik csak szellemkép, de Yaken első ütéssel telibe kapta az igazit s ezzel mindegyik hasonmás eltűnt.
- Ezt meg, hogyan, honnan tudtad?
- Az ilyen fajta ilusiók, képesek átverni az emberi szemet, de a szemüvegemet nem. Ez képes arra, hogy kiszúrjam vele az ilyen béna türköket. Ne becsülj le. – Az alak háta mögül szólalt meg. – Ha még élni akarsz.
- Még egy hologr… - (BUFF!) amint hátrafordult, Yaken azonnal hasba rúgta
- Bocs, de én az igazi vagyok. – Ellenfele már korántsem volt vidám, sokkal inkább ideges, amint felkapta fejét már három Mágus állt előtte. – Na kitalálod melyikünk az igazi?
- … - S mind a hárman neki rontottak. – Te se becsülj le! – zsebéből előhúzott egy adagnyi dobókést és feléjük dobta, mindegyiken áment a támadás.
- A válasz az, hogy egyik sem. – megint a háta mögé került.
- Hogy lehetsz ilyen gyors? ~ ha ez így megy tovább… ~ Akkor mutatok valami olyat ami, igazán égető. – kezén az egyik gyűrűből kék lángok szivárgott és a kezéből sugárban jöttek a lángok, Yakennek esélye sem lett volna ki kerülni. A lángok felperzselték a talajt.
- Igazi lángsugár!? – Az igazi Yaken ott feküdt ahol, az előbb 3 hologramon mentek át a kések, az egyik kés bele állt a vállába.
- Áh, szóval még is csak ott voltál? Ezek nem igazi lángok, ez is csak ilusió, de olyan erős, hogy a gépeket is átveri és képes sérülést okozni. – feláll, majd mindkét kezét az égbe nyújtja s keze közt egy tűzgolyó lobban lángra. – Nem szoktam ezt használni, mert sok erőmet elveszi, légy büszke, hogy ezzel ölnek meg.
Ez a támadás az előzőnél is erősebb volt, olyan erős szelet gerjesztett, hogy az a nagyobb roncsokat is felkapta, de egy ponton kettéágazott a sugár, ott ahol Yaken volt. Miután a füst eloszlott, Mágus előtt egy enyhén vibráló narancssárga fal lebegett.
- Nem csak neked vannak, rejtet türkjeid.
- Hogyan, ez egy hologram? A hologramoknak nincs fizikai jelenlétük, hogy állította ez meg a csapásom?
- Igazság szerint van, ez általába nagyon kicsi, de ha megérted, hogy mért van az a pici kis ellen állás akkor nem olyan nehéz létrehozni, egy olyan hologramot, ami olyan szilárd, mint a vas. ~ Persze ez nem olyan egyszerű és az ilyen egyszerű hologramok létrehozása is csak zabálja az aksit, már is ez is 23%-ott vett le. ~ Ezt úgy hívom Reál hologram, azaz Valós hologram.
- Valós hologram, olyan vagy, mint az apád, kár ezért az agyért. Na lássuk, milyen erős is ez a hologram? – Újra magasba emelte a kezét és még nagyobb tűzgolyót teremtett.
- Sandwich comando! – Yaken előtt most egy vastagabb pajzs jelent meg.
Mikor a lánglabda és a pajzs találkozott, olyan volt mintha a hologram összetört volna, de a repülő darabkák ellenére csak a pajzs legfelső rétegét zúzta szét, Sandwich comando egy olyan pajzs mely nem egy összefüggő hologramból áll hanem több kisebb rétegből, a többi még tartott.
~ Gyerünk, tarts ki egy kicsit!
Újabb réteg tört össze
~ Gyerünk már!
Az öltönyös alak még rá is erősít a támadására. Még két réteg pusztul el.
~ Francokat, nem én fogok itt megdögleni, csak egy picit még!
Az utolsó is széttör.
- Feltöltve
- Na, ezt tedd ki karácsonykor az ablakba!
Amint a lángok áttörték a pajzsot, egy plazmasugár robbant ki az ellenkezősugárba és telibe kapta a mestert, a lángok azonnal eloszlottak. Yaken csak ült a földön, s nézte azt az ágyút, amit nem rég szedet le egy katonai roncsról, az emberi hanyagság mentette meg, képesek voltak kidobni egy olyan plazma ágyút melyet csak pár hol kellet megfoltozni. A fickó holtan feküdt előtte, az oldalából egy szép nagydarab hiányzott. Yaken eleve sérült volt, és a kés is rossz helyen találta el, ha kihúzta volna, akkor már elvérzett volna, de így is elég vért vesztett ahhoz, hogy az adrenalin löket után egyből elájuljon.


- ÉBRESZTŐ!!! (Buff!!!)
- HÁÁÁ!!!! Mi van!?
- Reggel.
- Mi a francért ütöttél meg!
- Mert nem keltél fel első szóra!
- Ezért másodjára fejbe vágsz?
- Igen. Csak jelzem, hogy nem kéne üvöltöznöd ebben az állapotban, sok vért vesztettél.
~ Ebben az állapotban? – Szóval mégse álom volt.
- Jah, nem semmi pusztítást végeztetek.
- És ő?
- Halott.
- Most hol vagyunk?
- A parton, nézd csak mit találtam!
Csak pár méterre az óceánban egy kis hajó úszkált a vízen, ezzel jöhetett, azaz alak s most csak arra vár, hogy elvigye őket innen.
- El tudod vezetni?
- Nem tudom, meg kéne nézni.
Mikarinak segítenie kellet, mert, Yaken túl gyenge volt az úszáshoz. A hajó elég drágának látszott, csúcs modern berendezések tárházát foglalta magába. Yaken kereset valami kormányhoz hasonlót, de nem volt, ellenben talált egy asztalt, amin egy virtuális térképet helyeztek el. Alaposan megvizsgálva egy érintő képernyő volt, amint megérintet egy hozzájuk közel eső szárazföldet a hajó elindult. Sajnos a képernyőn olyan írás volt amit egyszerűen lehetetlen volt elolvasni, így csak azt tudta, hogy arra a nagy félhold alakú sziget felé haladnak.
- Hát, valahova már biztosan megyünk, ha jól értem 2 nap és ott leszünk.
- Olyan szarul érzem magam. – Mikari a korlátnál dülöngél – Forog velem a világ.
- Tengeri beteg vagy?
- Tengeri mi? – és szépen kidobta magából a reggeliét.
Mikarinak úgy egy teljes éjszakára szüksége volt, hogy megszokja a hajó imbolygását. Yaken addig átnézte, a hajó gyomrát, talált egy hűtőt benne: spagetti, pizza, hot dog, hamburger, sütik. ~ Hát éhen nem halok. ~ Az út alatt nem sokat beszélgettek, de párórával az érkezés előtt Yaken oda ment, Mikarihoz.
- Hamarosan odaérünk.
- Végre, legalább leszállhatok erről a szarról.
- Na és tudod már milyen nevet szeretnél?
- Nevet? Mit akarsz ezzel.
- Csak azt, hogy Mikari a Vad, nem ép egy szokványos név.
- Mért, az talán jobb, hogy Yaken a Mágus?
- Heh, nem, de ami azt illeti az igazi nevem Yaken Webster, bár ezt a nevet egyelőre nem használnám. Ahova megyünk, oda kell egy családnév is.
- Nekem nincs olyanom.
- Mit szólsz, mondjuk a Mikari Gioco-hoz, ez lényegében ugyan azt jelenti.
- Nem rossz.
- Én asszem Yaken Sora leszek
- Sora? Ismertem egy lányt, akit így hívtak. (hasát fogva röhög)
Mikor végül elérték a part közelbe értek, Mágus, illetve Sora tanácsára vízbe ugrottak mielőtt elérték volna a kikötőt, innen kiúsztak a száraz földre. Megvárták, hogy nagyjából megszáradjanak majd elindultak a városba.
- Mikari ne feled, itt nem azok a szabályok, amik ott voltak, próbálj ne feltűnős… Hova tűntél?! Ez a liba!
Mikari jócskán lemaradt, egy kirakat előtt állt.
- Ezt akarom. – meglepő, hogy a kirakatban nem fegyverek, vagy erőszakos dolgok voltak, hanem, aranyos plüss állatok, de az még meglepőbb, hogy Mikari amint ezt kimondta, betörte az ablakot és kivette a legdrágábbat. Persze Sora vérnyomása egyből a plafont verte.
- Megvesztél, mire volt ez jó?
- Arra, hogy kivegyem ezt?
- De ez lopás!
- És? (megszólal a riasztó)
- Ne, már! Gyere!
Yaken karonfogva rángatta el a csajt, ne, hogy már az első estét a börtönben keljen tölteniük. Úgy három sarokra végül már leállhatott, nem úgy tűnt, hogy követte volna őket valaki.
- Ide figyelj, ha valamit akarsz, azt itt meg kell venned, nem lophatsz!
- Mért?
- Mert jönnek a zsaruk és lecsuknak.
- Engem, ugyan nem, ha kell nekik valami, szétverem őket.
- Most nem feltünősköd… ah, micsoda szépség! - Yaken is megtalálta a magáét egy két lábon járó robotot, igazi mecha stílusban. Sora nem bírt ellenállni s egyből ráugrott. – Drágaság, szépségem… szét akarlak szedni!!!
- (Japánul) Mia?! Mássz le rólam, mit akarsz?
- Tudni akarom, milyen vagy belül!
- … Te külföldi perverz állat!!!
Mint később kiderült a robot nem igazi volt, csak egy cosplayer lány volt aki, épp reklám lapokat osztott az új mecha anime film premierjéhez. Ez csak akkor derült ki, amikor Sora elkezdte levetkőztetni, ennek következtében, szép kis tenyérlenyomat keletkezett az arcán. Mikarinak azonban nyoma veszett a galiba alatt. Sora félt, hogy ha magára hagyja, rövid úton nagy bajt okozhat ezért utána indult. Egész nap őt kereste, de sehol se találta, az is rohadt zavaró volt hogy mindenki valami teljesen ismeretlen nyelven beszélt és olyan írást használtak, amiből egy betűt sem értett, Yaken három nyelven is beszélt, de sajnos így nem mindig tudott rendesen kommunikálni.
Este az utcákban kigyúltak a lámpák, a szigeten ilyenkor már csak a tábortűz fénye és a hold világította be a terepet, ahhoz képest most is nappal volt bár sajnos a csillagok sem látszottak.
Sajnos Mikarinak nyoma sem volt, de legalább nem csinált túl nagy felfordulást se. Mikor Végül kezdte megérezni a fáradtságot, így az egyik sikátorban próbált nyugovóra lelni s hamar el is nyomta az állom.
~ Holnap, találnom kel valami melót, ha pénzt is akarok keresni.

Valamikor éjfél fele arra riadt, hogy valaki mellé mögé bújik és segítségért könyörög, nem értette, hogy mit mondott, de az igen hogy bajban van. Amint felkapta fejét, 5 ijesztő tekintetű alak állt előtte.
- (japánul) Bocsánat a zavarásért, ide adnád nekünk azt a kölyköt.
- (japánul) Segíts, kérlek!
- Nem beszélem a nyelvet, de nem úgy tűnik, hogy veletek akarna menni.
- Szóval külföldi vagy? Bocs, sötétben nem vettem észre, ne aggódj ez csak gyerekes nyavalygás.
- (japánul) El akarnak rabolni! Segíts.
- (japánul) A kis féreg.
- Nem győztetek meg, ez a gyerek sír és remeg a félelemtől. Bizonyítsátok be, hogy hozzátok tartozik!
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy parancsolgathass. – pisztolyt húzott elő – Jól van nem a mi kölykünk, de ha nem adod, át sajnos meg kell húznom ezt a ravaszt.

Sorának esze ágába sem volt a gyereket át adni, inkább még jobban maga mögé szorította.
~ A fenne, az aksi lemerült, még egy sima hologramit se tudok csinálni, nem hogy egy pajzsot.
- Bolond vagy? Azzal ha hagyod magad lelövetni, nem lesz jobb a kölyöknek.
~ Mit tehetnék? Nem hagyhatom, hogy elvigyék, ő még csak egy gyerek. Most meghalok?
- Te tudod, na viszlát!
- A faszt fogok itt megdögleni, Comando scudo!!!
A pisztoly eldörrent, de nem talált célba? Yaken előtt ott állt egy holopajzs, a golyó egyszerűen lepattant róla. Ez ugyanúgy lepte meg, Sorát mint a gengsztereket, de a csoda nem tartott sokáig ugyanis Yaken kesztyűje egyszerűen kigyulladt.
- Nem tudom, hogy csináltad ezt de most már mindegy.

Felriadt, lihegett az ágyban, ~ Micsoda állom ~ egy szerényebb szobában találta magát, egy egyszerű matracon, mellkasa irtózatosan is fájt, amint jobban megnézte magát valaki rendesen be is kötötte, nagyon gyengének érezte magát, jobban mint bármikor, ülni is alig bírt. Az ajtón kopogtattak.
- Ébren vagy? – egy 50-es éveiben járó férfi volt, hosszú őszülő hajjal és borostával.
- Igen... elnézést de hogy kerültem ide?
- Én hoztalak ide, nem mondom jó nagy bajba kerültél, az a golyó csak egy hajszállal tévesztette el a főartériákat, de így is belehaltál volna ha nem vagyok ott.
- Szóval lelőttek és ön, hogy került oda?
- Csak arra sétáltam s hallottam az első lövést így hát odarohantam.
- A sráccal és azokkal a fickókkal mi lett.
- Srác? Jah, az nem fiú volt hanem lány és ne aggódj semmibaja, hazavittem, azok a bajkeverők meg jelenleg az intenzíven vannak. Na de most te mesélj! Ki vagy te és mit keres egy külföldi a sikátorban?
- Yaken vagyok és ami azt illeti se pénzem se szállásom.
- És honnan jöttél? Nem csak attól a lövéstől szereztél sebet, volt itt egy seb a válladon és a lábad is volt már jobban.
- Ez egy hosszú történet.
- Nekünk meg van egy csomó időnk.
Így hát Sora elmesélte életét a szigeten s hogyan kerültek ide, de nem mesélt se Visszhang generátorról se a sziget előtti életéről, egyszerűen azt mondta, hogy azelőttről már nem emlékszik semmire.
- Hát mit ne mondjak, ez tényleg egy hosszú sztori volt, nem letehet könnyű. Nah és az a lány, hol van?
- Ki tudja, elvesztettük egymást.
- Megkeresem?
- Áh ne, így is sokat tett értem, amúgy is ellesz nélkülem.
- Rendben ha ezt akarod. Még nem is mutatkoztam be, a nevem Flavio Giada, de szólíts csak Flavnak. Jah és még valami, amíg teljesen fel nem épülsz, itt maradhatsz, a továbbiakat meg akkor beszéljük
- Köszönöm, Flav.
A további egy hónapban Yaken csak pihent, ez nagyobb gondot jelentett neki, mint gondolta. A szigeten ha épp nem volt dolga, akkor barkácsolt, kincset kereset a szemétben vagy edzett, most csak olyan tevékenységet végezhetett amit az ágyból is megtehetett például végre megnézhette, hogy mi történt a kesztyűivel, az egyikben csak a vezetékek olvadtak el a másik viszont teljesen használhatatlanná vált, ez kicsit lehangolta mivel ez volt neki az első MRHP (Mobil Real Hologram Projektor) amit készített. Mikor végre úgy érezte, hogy teste már elég erős, kilépett a szobából, hogy végre körül nézhessen a házban. Egy egyszerű kis épület volt, semmi különlegessége nem volt, a házon kívül volt egy kisebb épület. Mikor kiment, hogy azt is megnézze, észrevette, hogy az épületnek nincs ajtaja és tisztán látta, ahogy Flav edzéseket végez, óvatosan közeledett nehogy megzavarja.
- Na végre le kecmeregtél. Gyere be mozgassuk meg azokat az izmokat. – Szólt ki barátságosan Flav
Yaken csak félősen mert belépni, Flav pedig egyből odadobott neki egy bambuszkardot.

- Ezzel fogunk edzeni, a tested már felépült, de a sok pihenés biztos hogy berozsdásította az izmaid, jót fog tenni neki a kis mozgás. – smár neki is rontott Sorának.
Yaken már harcolt, rudakkal de kardhoz hasonlóval még nem volt dolga, Flav hirtelen támadását csak kis híján tudta hárítani. Edzőtársát ez nem lepte meg úgy, mint magát Yakent, így egyből folytatta is a támadást. Yakennek szerencsére a reflexei még mindig segítették és inkább elmozdult a hasítás elől, mint hogy azt a saját kardjával hárítsa.
- Ma addig edzünk, míg el nem találsz vagy nem ájulsz el, úgy hogy jobban tennéd ha támadni is próbálnál.
Flav kedvessége ellenére, kegyetlen edzést adott be az első napon, Yakennek elsőre beugrott, hogy Mikari is így “edzette”. Az első edzés végül úgy ért véget, hogy Sora elájult. A további hónapokban folytatódtak az edzések, Yakennek az is eszébe jutott, hogy elszökik, de minden próbálkozásnál valami közbejött, példáúl plusz edzés. De az edzésnek megvoltak az előnyei, csak egy hétbe telt visszaszereznie az erejét, utána pedig egyre ügyesebben bánt a karddal s bekellet látnia, hogy már nem is olyan rosszak az edzések. 5 Hónapig, mint tanuló élt Flavionál, ekkora már olyan jó kardforgató lett, hogy néha még meg is tudta szorongatni Flavot. Az egyik edzésen viszont valami olyat mutatott neki amire nem számított.
- Yaken, ideje hogy olyat megmutassam a végső akarat láng erejét!
- Milyen láng erejét?
- Hadd mutassam, meg. – Flav előhúzott egy gyűrűt és felvette, majd a gyűrűből zöld elektromos kisülések áradtak ki. – Ezt hívják végső akaratlángnak, eszel felerősítheted a képességeid ha tudod használni.
- De ez nem is láng.
- Hát igen, ez tényleg nem olyan, mint a többi, de ez is azokhoz tartozik. Mindenkinek megvan az, hogy milyen lángot tud használni, ez az én villám lángom, olyan akár a tied.
- Nekem nincs ilyenem.
- De van, amikor először láttalak, a kezeden lévő gyűrűből is ugyan ilyen láng volt.
- Hát, mondjuk hiszek neked és mire lehet használni?
- Mutatom. – Flav megfogott egy bambuszkardott s azt is beborította a láng. – Most fogd meg azt a katanát és támadj rám.
- Ha te mondod. – felvette az acél kardot és minden erejével neki rontott, de Flav egy könnyed mozdulattal a fakarddal ketté vágta az acélt. Yakennek leesett az álla. –Ezt meg, hogyan?
- A villám lánggal megerősíthetsz tárgyakat, így példáúl a bambusz is elég a fém ellen.
- Ezt, én is megtudom csinálni?
- Persze, ülj le, először megkérdem, mire használnád ezt az erőt?
- Nem is tudom, a sziget óta nem kell magam megvédenem, de az a kép ahogy felrobbantak a barátaimat nem tudom kiverni a fejemből és megígértem magamnak, hogy többé nem hagyom, hogy másokat is megöljenek. Minden ígéretem betartom, különben saját magamban nem tudnék bízni.
- Akkor emlékez vissza arra amikor azt a lányt védted, emlékez milyen érzések kavarogtak benned!
Yaken gyűrűjéből egyszerűen kirobbantak a lángok.

A következő egy hónap mozgalmasan telt, Flavval együtt általános iskolásokat kezdtek el oktatni s ezért végre kapott fizetést is, szép lassan tanulmányozta lángja erejét, példáúl rájött, hogy még áram forrásnak is alkalmas, így mikor nekilátott az új projektorok elkészítésének már ezt használta fel nem egy aksit. Az MRHP 2- nem bírta sokáig, amint sikerült aktiválnia a gyűrűt, a projektor kigyulladt ( az előzőt is ez tehette tönkre ), a MRHP 3 viszont már tökéletesen működött, Az alap holo funkciók mellet, még közelharci fegyver és pajzs modelleket rakott bele a Reál hologramhoz.


Az egyik nap érdekes vendégeink jöttek. Két fekete öltönyös férfi volt, de meleg kisugárzásuk volt.

- Örülünk, hogy végre megismerhetjük, Mr. Sora, Flavió sokat mesélt már rólad.
- Örvendek.
- Két dolog miat jöttünk, először is, Flav megkért minket, hogy állítsunk elő neked hamis iratokat. – egy papír borítékott adott át neki – A másik, hogy érdeklődnénk, szeretnél-e egy olyan szervezethez csatlakozni, amely mások megsegítésére alapult?
- A Difo család békés maffia család, mi segítjük az embereket és mindig kiállunk egymásért.
- Nem tudom, Flav szerinted?
- Ismerem őket, megbízhatsz bennük, de ha csatlakozól hozzájuk nem csak barátokat szerzel hanem ellenségeket is.
- Nem kell most döntened, elég ha eljösz erre a helyre.
Ami azt illeti Yaken nem sok jót hallott a maffiáról de visszont talán segíthetnek kideríteni néhány dolgott amit még nem tu és Flav szerint megbizhat bennük, így hát már az nap este elment a címre és belépett a saládba.


Karakter speciális képességei:
1.
Név: In diretta batteria
Leírás: A karakter képes lángjával működtetni a technikai eszközöket.
2.
Név: Sorpresa elettrico
Leírás:A karakter képes arra, hogy egy pillanatra testét elektromosan feltöltse, így ha valaki érintkezésben van vele azt megüti az áram.
Töltés idő: (rátok bízom)

Egyéni fegyver:
MRHP 3(Mobil Real Holo Projektor)
Besorolás: fogalmam sincs ><
Leírás: Egy olyan eszköz mely képes megjeleníteni a karakter szintjének megfelelő távolságban hologramot, vagy Reál hologramot kivetíteni.

Hologram funkció: A karaktertől megadott távolságban képes előre beprogramozott tárgyakat, alakokat kivetíteni (problémás ha elterelésnek saját magát akarja kivetíteni de a beprogramozott képmás és a valós példáúl más ruhában van). Bizonyos esetekben álcásnak is használható, példáúl eltakarja magát egy terepszínű fallal de ezek a türkök közelről könnyen lebuknak.
Hatótáv: (?)

Real hologram: A karakter képes megadott távolságban előre beprogramozott egyszerűbb testeket létrehozni, mint példáúl egy kardot vagy egy falat, de egy modell létrehozása is sok energiába kerül ezért kezdetekben nem fog másodpercenként fegyvert cserélni. Ha egy hologram kikerül a hatótávból, akkor 3 másodpercen belül veszti el szilárdságát.
Töltés idő: (?)darab után (?) idő
Hatótáv: (?)



A hozzászólást Yaken Sora összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Aug. 26, 2012 3:27 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Yaken Sora

Yaken Sora

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Aug. 05.

Yaken Sora Empty
TémanyitásTárgy: Re: Yaken Sora   Yaken Sora I_icon_minitimeSzomb. Aug. 25, 2012 10:57 pm

Ezennel bejelentem, hogy az előtörténet kész.

Előre jelzem, hogy szerintem lesznek benne helyesírási hibák, könnyfakasztó menyiségben ><, ezért előre bocsánatot kérek.

Ha az eszközhasználatban nem értetek valamit vagy gond van vele, szóljatok, velem lehet tárgyalni.
Vissza az elejére Go down
Primo
Giotto
Giotto
Primo

Hozzászólások száma : 127
Join date : 2012. Jul. 06.

Yaken Sora Empty
TémanyitásTárgy: Re: Yaken Sora   Yaken Sora I_icon_minitimeVas. Aug. 26, 2012 5:16 am

Szia Sora.
Ahogy írtad elég sok helyen megtalálható a helyesírási hiba. Ezzel kezdened kellene valamit, hogy eltudjam fogadni.
Sajnos még ezenfelül is akad hiba. Saját magadról is, úgy beszélsz, mintha egy njk lennél. Ez nem jó.
Igaz nem olvastam végig az előtörténetet, de a feléig kb eljutottam. Kérlek írd át az egészet.
Másik nagyon nagy hiba. A szerepjáték arról is szól, hogy cselekszel miközben beszélsz. Unalmassá vált a történeted
egy idő után, hogy megnevezed a cselekvést egy pár sorba, és után nem teszel semmit, csak beszélsz.
Olvass át egy pár előtörténet és próbáld átírni a többi játékoshoz hasonlóan. (Itt az elfogadott előtörténetekről lenne szó)
Tudom, ez nem egy egyszerű kérés, de nem kivételezhetek senkivel.
Nem tudom, hogy az előtörténet tartalmaz-e nagyobb hibákat-e, mivel nem olvastam végig. De miután javítottad ezeket a hibákat, végig fogom olvasni.
Tehát elutasítom.
üdv,
Primo

_________________
Yaken Sora Puppydogeyed_usui__by_nordicangel-d2z9h1p
Vissza az elejére Go down
http://khrszj.hungarianforum.net
Yaken Sora

Yaken Sora

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2012. Aug. 05.

Yaken Sora Empty
TémanyitásTárgy: Re: Yaken Sora   Yaken Sora I_icon_minitimeVas. Aug. 26, 2012 5:39 am

Kösz az ellenőrzés
Ami azt illeti azokat a hibákat írtad le amikre számítottam, sejtettem, hogy nem lesz jó ha külső szemlélőként írom le a történetet, mivel előzőleg már néztem más előtörténeteket is csak valamiért most így jött ki nekem, de csak még egyszer át kell futnom az egészen, hogy a magamról szóló részeket átírjam, a túl sok beszéd meg csak jött magától de szerintem azzal sem lesz sok gond, lényegében csak tömörítenem kell ezeket és bővítenem a cselekmény leírást. Egyedül a helyesírás miatt fő a fejem de majd kitalálok valamit.
Még egyszer kösz.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Yaken Sora Empty
TémanyitásTárgy: Re: Yaken Sora   Yaken Sora I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Yaken Sora
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték :: Nyilvántartás :: Előtörténetek-
Ugrás: