Egy szerepjáték, mely felül múlja a képzeletet.
 
HomeRegisztrációBelépés

 

 Ryuga Kira

Go down 
SzerzőÜzenet
Ryuga Kira
Esőláng használó
Esőláng használó
Ryuga Kira

Hozzászólások száma : 10
Join date : 2012. Jul. 28.

Karakterlap
Szint: 1. (D)
Fiamma Voltage:
Ryuga Kira Left_bar_bleue200/600Ryuga Kira Empty_bar_bleue  (200/600)
Vérdíj: 100.000$

Ryuga Kira Empty
TémanyitásTárgy: Ryuga Kira   Ryuga Kira I_icon_minitimeVas. Jan. 06, 2013 4:25 am

Sasuke Multja

Sasukeval kibéreltünk egy átlagos kis lakást, amit felesben fizetünk. Én már kifogytam a pénzből amit múltkor kerestem, meg ugyebár a Ryuga család utáni kutatás se olcsó mulatság így kénytelen voltam munkát vállalni. Egy kis étteremben fel is vettek mint szakácsot, de csak akkor kell mennem ha a másik nem ér rá. Nem sokat fizet de pont elég a számlákra. Egyik nap korában hazaértem, benyitok a szobába és látom, hogy Sasuke valamit nagyon írt.
- Mit körmölsz ennyire, hogy még azt se veszed észre, hogy haza értem. - raktam le a táskámat az ajtó mellé.
- Semmi különöset. - csukta be noteszt.
- Jó én meg nem most jöttem le a falvédőről. - tettem keresztbe a karomat és neki dőltem a falnak miközben kérdőn rá néztem. - Tudom, hogy abban egyeztünk meg, hogy amit a másik nem akar azt nem mond el, de ha munka vagy épp rólam írsz le információkat azt tudni akarom.
- Semmi ilyesmi.
- Akkor mi? - A gyűrűmet aktiváltam és egy nyakláncot tekertem a nyaka köré.
- Engedj el és ezt ne itt a szobában hanem a tetőn beszéljük meg. - vágta el láncot amit persze én azonnal össze is foraszttotam.
- Rendben menjünk. - elraktam a fegyverem és elindultam felfele. Meg vártam míg felér és felkészül a harcra.
- Kezdjük! - Neki rontottam egy késsel amit persze ő azonnal hárított, hisz jobb késforgató mint én. Aktiváltam a gyűrűmet és végig vezettem a láncomon. Ő nekem dobott őt darab kést amit most én hárítottam az eső lánggal felerősített lánccal. Saske ekőzben mögém került és két kést a vállamba küldött. A fájdalommal nem törődve hátra szalttosztam és nyakába ugrottam. Hátra akkor dőlni, de én megelőztem hátra húztam ezzel majdnem kitörve a gerincét. Ráültem a testére és a nyakához szorítottam a láncomat, egy hirtelen mozdulattal már én voltam alatta miközben egy kés játszott a nyakamnál. A csatát még két óra hozzáig folytatjuk, majd nem kifúladásig. Én már lábra se tudtam állni mikor ő még mindig talpon volt.
- Fejezzük ezt be mára. - Halottam a fejem felett a hangján, eközben az izzadsága és a vére csöpögött rám
- Hát ez nem rossz ötlet. Menj csak le. Amint fel tok állni én is le megyek majd. - Behunytam a szemem és hallgattam a lélegzetünk szinkronját. De csak azt éreztem hogy fel emelkedtem a levegőbe és a lélegzete a közelebb van hozzám, mint eddig soha.
- Téged se hagylak itt. Lehet, hogy nincs sok erőm, de annyi van, hogy ne hagyjam hogy megfázz. - ezt a mondatott talán 10 perc alatt mondta el, testemet testéhez szorítva. A lépcsőkőn úgy vitt, mintha miden egyes alkalommal egy szakadékba zuhantunk volna. De mégis nyugodtsággal töltött el, hogy az ő karjaiban lehetek. Bevitt a lakásba, onnan be a szobába, majd finoman letett az ágyra és össze esett. Mivel gyorsan reagáltam és magamra húztam így nem esett semmi baja. Másnap reggelig fel se keltünk. Mikor kinyítottam a szemem de Sasuke már nem volt rajtam. Épp a tus alatt lehetett. Ki jött hál istenek félig felöltözve.
- Előkészítettem neked egy forró fürdött ha akarsz menj el fürdeni, aztán ellátom a sebeidet. - ki kásszálodtam az ágyból és úgy tettem ahogy javasolta. Majd óvatosan bekötözte a sebeimet. - Öltözz fel! Elviszlek valahova! -közben leült az asztalhoz.
- Elsőnek áruld el, hogy mi van a noteszban! - Én közben felöltöztem és neki dőltem a falnak. - Hisz bármikor megszegheted az ígéretedet.
- Valami a múltamról. - közben felkelt az asztaltól és elindult felém. - Ne izgulj, nem árulak el. *közben a kedvenc kését a nyakamhoz szegezte*
- Hamarabb meghalsz minthogy elárulj! *aktiváltam a nyakláncot amit én adtam neki*

Elkezdett hangosan nevetni.
- Ezért vagyok melletted, mert még tőlem se rémülsz meg.
- elrakta a kést én pedig deaktiváltam a nyakláncot. - Gyere mutatok valamit. - Felkaptam a táskámat, beültünk az autóba és elindultunk. 2 óra utazás után megálltunk egy leégett romhalmaz mellet.
- Itt vagyunk szállj ki! - kiszálltunk és lezárta az autót. A romhalmaz közepére mentünk.
- Azt szabadna megtudnom, hogy hol vagyunk most?
- A családom házánál. Vagyis annál ami megmaradt belőle.

- Akkor régen te egy gazdag ficsúr voltál?
- ezt abból szűrtem le, hogy az épület közelében semmi más nem volt.
- Hát olyasmi. Add ide a kezedet. Meg mutatom a múltamat. Mi mindent látunk, de ők minket nem és nem is tudsz bele avatkozni!! Világos?
- Nem hülye vagyok!

Oda adtam neki a kezemet és egy hatalmas kastély előtt álltam, egy zöld pázsiton ahol egy kis fiú játszott a kutyájával.
- Sasuke gyere be! Nem sokára kezdődik az ünnepség és addig még rengeteg a dolgunk. - A kis gyerek elkezdett a cselédhez futni.
- Egyszer én is olyan akarok lenni mint a bátyám.
- közben elindult a kastély felé.
- Ez az aranyos kisfiú te lennél? - néztem rá a mostani sasukéra.
- Igen én volnék. Itt már tudtam használni a lángomat, ez volt szerencsém és egyben az átkom is. De figyelj, mert még csak most kezdődik a pokol. - kezdtem megszokni a hangján a hűvösséget, de most még annál is ridegebbnek hangzott mint eddig. Egy pillanattal később, egy bál teremben voltunk ahol 16 - 17 éves fiú jött le a lépcsőn.
- Ő kicsoda?
- A bátyám. - lassan a félelem hatotta át a testemet a hangjának a sötétségétől. Megláttam a kicsi sasukét.
- Menjünk oda! - mutattam feléje. Éppen, hogy csak, hogy oda mentünk hozzá, rengeteg fekete öltönyős ember jelent meg pisztolyt szegezve szinte mindenkinek.
- A családunk nevében és mivel ellenszegültetek nekünk most itt mindenkit megölünk.
Elkezdődött a mészárlás, és a pánik. Mindenki harcolt, futott vagy épp menekített. A kicsi Sasuke is harcolt az előtte álló emberrel addig míg hátulról valaki meg nem lőtte. Rengeteg vért veszített és mi nem tehetünk semmit.
- Főnők mit tegyünk ezzel a kölyökkel?
- Öljétek meg. Rengeteg tehetsége van és így még bajt hozhat a Ryuga családra ha én leszek a főnők.
- Sasuke, menjünk előre, látni akarom az arcát!
- Nem lehet. Amit nem láttam azt nem tudom meg mutatni. - el engedtem a kezét és elkezdtem futni, hogy láthassam az arcát, de egy pillanattal később már jelenben voltam a romhalmaz felett.
- Kérlek mutasd meg még egyszer. Muszáj látnom annak az embernek az arcát.
- Sajna nem tehetem, rengeteg erőt vesz igény plusz rövidíti az életemet is. - hátrább léptem és észhez tértem.
- Akkor azt áruld el, hogy mi történ veled az után! - elindul az erdő felé és én követem.
- Az az ember akit láttál lemészárolt ott mindenkit engem is bele értve. - megtorpantam.
- Ezt hogy érted? -álltam rendületlenül és kővé meredten miközben a szavai vízhangoztak a fejemben.
- Az illúzióm miatt azt hitte, hogy megölt, de még így is rengeteg sérülésem volt és vért vesztetem. - közben folytattuk a sétánkat egy patakhoz. - De hogy biztosra menjenek felgyújtottak mindent. Láttad azt a kutyát akivel játszottam? *bólintottam* Az a kutya hozott ki engem a tűzből. Itt is volnánk. Ez itt a régi családom cselédeink és vendégeink sírja. Ide lett mindenki eltemetve egy helyre. *megfogta a kezemet és gyengéden elkezdte szorítani* Azóta minden évbe ide jövök, hogy új erőre kapjak. Ez van bele írva a noteszba is. Egyetlen dolog van amiből tudtam, hogy kik a családom. Ezek pedig a gyűrűk. - Bele nyúlt a dzsekije belső zsebébe és 3 db gyűrűt vett elő. - Ők a családom, vagyis ami maradt belőlük. Én egyik gyűrűt se tudom használni mivel eső, vihar és felhő típusúak. Hunyd be a szemed!
- Rendben. *gyengéden behunytam a szemet* - Hallottam a léptei hangját és hogy valami végig simul a nyakamnál.
- Még ne nyisd ki!
- Oké, majd szólj ha kinyithatom!
- Kész vagyok. Most már kinyithatod a szemedet.
-lassan kinyitottam és rá néztem az ellőttem álló férfiút. A kezemmel végig simítottam a nyakamat. Egy láncot éreztem. Most a nyakamban lévő ékszert néztem ami egy gyűrű lógott.
- Ezt nem fogadhatom el. * nyúltam a nyaklánc kikapcsolójához* - megfogta a kezemet.
- Ne tedd. - leengedtem a kezemet de még mindig fogta a kezemet. - Maradjon nálad. Biztosíték, hogy soha nem árulak el.
- De hisz ez egy fontos emlék a múltadról.
- Van még 2 másik gyűrű is. Igen fontos nekem ezért soha nem hagyhatsz el addig míg meg nem teszem amit ígértem nekik.

Vissza az elejére Go down
 
Ryuga Kira
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Kateikyoushi Hitman Reborn Szerepjáték :: Szabályzat és egyéb dolgok :: Mindennapok :: Múlt, Jelen, Jövő-
Ugrás: